A közfoglalkoztatottakra vonatkozó adatok különböző adatforrásainak módszertana

Közfoglalkoztatottakra vonatkozó létszámadatokat mind a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), mind a Belügyminisztérium (BM) rendszeresen közzétesz. A Központi Statisztikai Hivatal esetében ráadásul két különböző statisztikai szakrendszerből, a munkaügyi-felmérésből valamint az ún. intézményi munkaügyi adatgyűjtésből is találkozhatunk közfoglalkoztatottakra vonatkozóan adatokkal. Az egyes statisztikai rendszerekben a létszámokra vonatkozó adatok kisebb mértékben eltérhetnek, melyek az adott statisztikai adatgyűjtés módszertani sajátosságaiból fakadnak.

Ezen módszertani sajátosságok a következők:

1. KSH Intézményi munkaügyi adatgyűjtés

Az adatszolgáltatók körét valamennyi legalább 50 főt foglalkoztató és reprezentatív módon kijelölt 5–49 fős vállalkozás, a kijelölt non-profit szervezetek, valamint létszámhatártól függetlenül valamennyi költségvetési és társadalombiztosítási intézmény jelenti. Az adatszolgáltatás sajátossága, hogy a megfigyelt vállalati kör nem teljes körű, ebből következik, hogy a teljes közfoglalkoztatói körhöz képest eltérhet az intézményi statisztika által számba vett vállalkozások köre, még akkor is, ha tudjuk, hogy a közfoglalkoztatás nem jelentős sem az 5 fő alatti vállalkozások körében, sem a non-profit szervezeteknél (bár utóbbiak súlya különösen 2015-től, növekvő). Ezen túlmenően - a közfoglalkoztatás felfutásával párhuzamosan - módosult a megfigyelt közfoglalkoztatók köre, kezdetben csak a költségvetési intézményeknél foglalkoztatottak, míg később a megfigyelt vállalkozásoknál illetve non profit szervezeteknél foglalkoztatottak is szerepeltek a szakstatisztikában.

A közfoglalkoztatottakra vonatkozó adatokat ebből az adatgyűjtésből havonta publikálja a KSH. A létszámok az adatgyűjtés módszertanának megfelelően az alkalmazásban állók statisztikai állományi létszám fogalmának felelnek meg. Ennek megfelelően az alkalmazásban álló közfoglalkoztatottnak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval közfoglalkoztatotti jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján folyamatos foglalkoztatás mellett, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén egész havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Az az alkalmazásban álló közfoglalkoztatott, akinek hónap közepén megszűnt a jogviszonya arányosan fél főként szerepel az átlag-létszámban

2. KSH Munkaerő-felmérés

A munkaerő-felmérés magánháztartásokra kiterjedő reprezentatív mintavételen alapuló felvétel, a 15–74 éves személyek gazdasági aktivitásáról nyújt információt. Az adatgyűjtés célja, hogy a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulását a nemzetközi statisztikai ajánlásoknak megfelelően, a mindenkori munkaügyi szabályozástól, illetve annak változásától függetlenül, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fogalmait felhasználva figyelje meg. A magyar munkaerő-felmérés a vizsgált népességet egy meghatározott időszakban (a kikérdezés hetét megelőző héten) végzett tevékenységük alapján osztályozza. Foglalkoztatott az, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol. A közfoglalkoztatottak esetében a képzésben részt vevő közfoglalkoztatottakat is számolja a KSH, függetlenül attól, hogy a vonatkozási héten épp dolgoztak-e vagy sem.

A lakossági mintán lekérdezett adatokat súlyozás majd teljeskörűsítés után közli a KSH. Az adatgyűjtés sajátossága, hogy abból nem havi adatokat publikál a KSH, hanem háromhavi időszakokra vonatkozó átlagokat, továbbá hogy valamennyi publikált adatot, így a közfoglalkoztatottak számának adatát is, mintavételi hiba terheli. Minél kisebb körét elemezzük az adatoknak, annál nagyobb az adott adatra vonatkozó mintavételi hiba mértéke. Az adatfelvétel sajátossága, hogy a háztartásban élő 15-74 éves személyekről más háztartástag is szolgáltathat adatot, így a felmérés esetén számolni kell a nem mintavételi jellegű hibákkal is (pl. a megkérdezett nagymama nem tudja pontosan, milyen munkaviszonyban is dolgozik a vele egy háztartásban élő fia). A közfoglalkoztatottakra vonatkozó adatok tehát becslésből származnak, az adatok lakossági kikérdezés során keletkeznek, s a feltett kérdés is igen speciális.

3. A Belügyminisztérium – adminisztratív adatokon számolt statisztikák

A Belügyminisztérium által publikált adatok forrása a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának Informatikai Közfoglalkoztatási Főosztálya által, a Foglalkoztatási Szolgálat szerveinél (korábban munkaügyi kirendeltségeken, 2015.április 1-jétől járási kormányhivatalok foglalkoztatási osztályain és munkaerő-piaci pontjain) használt ügyfélkezelési rendszer adatbázisa. Az adatbázisból készített, a közfoglalkoztatottak létszámára vonatkozó statisztikák esetén havi átlagos állományi létszámokat számolunk, ami az adott hónapban közfoglalkoztatásban részt vevők napi létszámainak egyszerű számtani átlagának felel meg. A KSH intézményi munkaügyi adatgyűjtéséhez képest ez annyiban különbség, hogy ha egy közfoglalkoztatott munkaviszonya adott hónap közepén megszűnik, akkor ő arányosan kisebb súllyal szerepel a létszámban. Értelemszerűen a megfigyelt foglalkoztatói kör - mivel adminisztratív nyilvántartáson alapuló statisztikáról van szó – teljes körű. Fontos sajátosság, hogy igazodva a munkaügyi szervezet más statisztikáihoz, minden hónap 20-ától-20-áig számoljuk a tárgyhavi létszámokat. Ez nem elhanyagolható eltérés lehet, különösen azokban a hónapokban, amikor nagyobb számban indulnak, fejeződnek be közfoglalkoztatási programok. Statisztikai szempontból a nyilvántartási rendszerbe (IR) való bekerülés időpontját tekintjük relevánsnak egy ügy adott időszakba történő besorolásához. 2015. január 1-jétől a tárgyhónapra vonatkozó adatok a következő hónap 20-ai zárónapján kerülnek számbavételre.